61 év után újra együtt

61 ÉV UTÁN ÚJRA EGYÜTT

A valamikori nagybecskereki Magyar Tannyelvű Vegyes Főgimnázium 1949-ben érettségizett növendékei az idén is összejöttek, hogy megemlékezzenek fiatalkoruk legszebb éveiről. Meghívták az előttük és utánuk érettségizett volt diáktársaikat is, hogy nagyobb számban jobban érezzék magukat. Összesen 28-an jelentek meg.
Július harmadikán, szombaton délelőtt a valamikori iskolában,a Messinger épületében gyülekeztek,amely habár két évvel ezelőtt megünnepelte századik évfordulóját,még mindig impozáns építmény, számukra pedig különösen jelentős,mert ez volt valamikor második otthonuk. Itt ismerkedtek meg a tudomány,a művészet és a kultúra alapjaival, nemzeti milétükkel és itt látták el őket szellemi és erkölcsi kondícióval az egész életre. Mert a Magyar Gimnázium nemcsak oktatási intézmény volt annak idején, hanem a magyar kultúrélet központja is. Itt szoktatták rá a gyerekeket a könyv használatára,sportolásra,testnevelésre,a népi hagyományok ápolására. A Gimnázium tánccsoportja,az énekkar, a színjátszó csoport, a zenekar számos rendezvényen vett részt a városban és a környező falvakban. A sportolók országos szinten is kiváló eredményeket értek el. Itt volt az első kosárlabdapálya,amelynek felszerelését ennek a generációnak a diákjai hozzájárulásával építették ki. Innen került ki a valamikori világhírű jugoszláv kosárlabda válogatott összetételének jelentős része. Szinte nem volt diák a gimnáziumban, aki nem sportolt, így a nagyszünetben a diáksereg könnyedén futotta körül a „Vásárteret”,mely mintegy másfél kilométer hosszú volt. Az ifjúsági sportjelvény arany, ezüst vagy bronzérmét is nagyon sokan megszerezték. Az irodalom terén is jeleskedtek az akkori diákok. Az önképzőköri üléseken szerezték meg az első irodalmi ismereteket és bontakoztak ki a tehetséges diákok. A rádió-és biológiai szakosztálynak valamint a motorosok klubjának is számos tagja volt.
Az akkori tanulók közül legtöbben a tanári pályán futotta be aktív életkorát,de van közöttük orvos, állatorvos, újságíró, gyógyszerész is. Közéjük tartozott a megboldogult Dr. Ribár Béla akadémikus, egyetemi tanár, sőt atomkutató is.
Hatvanegy év után július 3.-án újra találkozott egy generáció, amely sok mindent átélt és mindenkor mindenhol megállta a helyét. Legnagyobb büszkeségük, hogy kiváló emberek lettek , hogy ez alakalommal sem emlegették a rosszról egyetlen osztálytársukat sem.
A napokban megtartott találkozón előtörtek az emlékek , a lassan feledésbe merülő élmények. A részvevőknek nem volt könnyű felismerni a fehér hajú, kopasz egyénekben a valamikori nebulókat. A most már nyugdíjas társaság fele már sajnos eltávozott az élők sorából, és többen egészségi okok miatt vagy a távolság miatt nem tudtak részt venni a találkozón. A jelenlevők többsége részt vett a részükre rendezett szentmisén, majd a Petőfi Magyar Művelődési Egyesület nagytermében , a valamikori harmadik otthonukban rendezett ebéden és azt követő mulatságon.

Belovai Mihály


61 ÉV UTÁN ÚJRA EGYÜTT A valamikori nagybecskereki Magyar Tannyelvű Vegyes Főgimnázium 1949-ben érettségizett növendékei az idén is összejöttek, hogy megemlékezzenek fiatalkoruk legszebb éveiről. Meghívták az előttük és utánuk érettségizett volt diáktársaikat is, hogy nagyobb számban jobban érezzék magukat. Összesen 28-an jelentek meg. Július harmadikán, szombaton délelőtt a valamikori iskolában,a Messinger épületében gyülekeztek,amely habár két évvel ezelőtt megünnepelte századik évfordulóját,még mindig impozáns építmény, számukra pedig különösen jelentős,mert ez volt valamikor második otthonuk. Itt ismerkedtek meg a tudomány,a művészet és a kultúra alapjaival, nemzeti milétükkel és itt látták el őket szellemi és erkölcsi kondícióval az egész életre. Mert a Magyar Gimnázium nemcsak oktatási intézmény volt annak idején, hanem a magyar kultúrélet központja is. Itt szoktatták rá a gyerekeket a könyv használatára,sportolásra,testnevelésre,a népi hagyományok ápolására. A Gimnázium tánccsoportja,az énekkar, a színjátszó csoport, a zenekar számos rendezvényen vett részt a városban és a környező falvakban. A sportolók országos szinten is kiváló eredményeket értek el. Itt volt az első kosárlabdapálya,amelynek felszerelését ennek a generációnak a diákjai hozzájárulásával építették ki. Innen került ki a valamikori világhírű jugoszláv kosárlabda válogatott összetételének jelentős része. Szinte nem volt diák a gimnáziumban, aki nem sportolt, így a nagyszünetben a diáksereg könnyedén futotta körül a „Vásárteret”,mely mintegy másfél kilométer hosszú volt. Az ifjúsági sportjelvény arany, ezüst vagy bronzérmét is nagyon sokan megszerezték. Az irodalom terén is jeleskedtek az akkori diákok. Az önképzőköri üléseken szerezték meg az első irodalmi ismereteket és bontakoztak ki a tehetséges diákok. A rádió-és biológiai szakosztálynak valamint a motorosok klubjának is számos tagja volt. Az akkori tanulók közül legtöbben a tanári pályán futotta be aktív életkorát,de van közöttük orvos, állatorvos, újságíró, gyógyszerész is. Közéjük tartozott a megboldogult Dr. Ribár Béla akadémikus, egyetemi tanár, sőt atomkutató is. Hatvanegy év után július 3.-án újra találkozott egy generáció, amely sok mindent átélt és mindenkor mindenhol megállta a helyét. Legnagyobb büszkeségük, hogy kiváló emberek lettek , hogy ez alakalommal sem emlegették a rosszról egyetlen osztálytársukat sem. A napokban megtartott találkozón előtörtek az emlékek , a lassan feledésbe merülő élmények. A részvevőknek nem volt könnyű felismerni a fehér hajú, kopasz egyénekben a valamikori nebulókat. A most már nyugdíjas társaság fele már sajnos eltávozott az élők sorából, és többen egészségi okok miatt vagy a távolság miatt nem tudtak részt venni a találkozón. A jelenlevők többsége részt vett a részükre rendezett szentmisén, majd a Petőfi Magyar Művelődési Egyesület nagytermében , a valamikori harmadik otthonukban rendezett ebéden és azt követő mulatságon. Belovai Mihály







Főoldal